Vannak szép hidak a világon, vannak különleges hidak, de amikor először láttam és hallottam a történelmi London Bridge-ről, akkor azért tényleg elakadt a szavam. Hogy valaha épületek álltak egy hídon? Komoly társadalmi élet színhelye volt? Ez a felismerés nekem gyerekként valami nagyon hihetetlen dolognak tűnt.

A mai London Bridge, a Shard szomszédságában.

Először is tisztázzuk, ez a cikk nem a London jelképéül szolgáló Tower Bridge-ről szól (tehát a denti képen sem a tornyos hidat kell most nézni!) A London Bridge egy fogalom, hiszen még dal is szól róla. A londoni City-t köti össze Southwark városrésszel. Története során természetesen nem ugyanazon hídról beszélünk, hiszen a híd jelenlegi formájában egy teljesen újnak számító építmény, de helyén szinte mindig is állt egy híd, és azt mindig London Bridge-nek hívták.

A Temze nem mindig volt ilyen, mint ma, ezt például azt is jelenti, hogy hajdanán, az újkőkorszakban apálykor akár át is lehetett gyalogosan is kelni a Temzén. Később, ahogy a Temze elnyerte mai alakját, egyre sürgetőbb volt hidat építeni a folyón. London soha nem születhetett volna meg, ha nincs híd a Temze folyón.



A rómaiaknak köszönhetjük az első hidat, ami egy ponton-jellegű híd volt, de az első rögzített híd is a rómaiak érdeme, akik i.sz. 55 körül fából építettek hidat a Temzére. A Római Birodalom bukása után a hidat hagyták elpusztulni, ugyanis a Temzét egyfajta védvonalként használták a szász népek. 1066-ban azonban Hódító Vilmos újjáépíttette a hidat, 1091-ben tornádó zúzta szét.

A híd jelentősebb története 1176-ban kezdődik, amikor II. Henrik elrendeli a híd kőből való felépítését. Ennek közepére a mártírhalált halt Canterbury-i érsek, Becket Tamás kápolnáját álmodja meg.
Harminchárom évig tartott az építkezés. Méreteit, adatait illetően több variáció is napvilágot látott. A híd 8 méter széles, kb. 250 méter hosszú volt, és 19-20 boltív tartotta. A boltívek nem voltak egyformák, szabálytalanok voltak, és az építkezés során többször is összeomlottak részei. A hídra épületeket építettek, tele boltokkal és még nyilvános WC is üzemelt rajta. A boltok által fizetett adót a híd karbantartására fordították. A híd rendkívül tűzveszélyes volt, többször is tombolt rajta kisebb-nagyobb tűz. A XVI. századra már 200 bolt működött a hídon. Voltak olyan épületek, amik hét szintesek voltak, és voltak olyanok, amik a híd fölé nyúltak be, ezzel elállva a fény útját, baljós alagúttá formálva azt. Voltak ugyanakkor olyan részek, ahol nem voltak épületek, itt körbe lehetett nézni, meg lehetett csodálni London két partját, és természetesen a Temzét is. Az út kb. 4 méteres szélességűvé zsugorodott, ami azt jelentette, hogy könnyen alakult ki közlekedési dugó a hídon. A híd szerkezete jelentősen befolyásolta a folyó viselkedését is, mivel a boltívek keskenyek és szabálytalanok voltak, talpai pedig szélesek, ami télen fagyásnak tette ki a folyót körülötte, így a hajók sem tudtak közlekedni. Még zsúfoltabbá tették a XVI. században beépített vízkerekek.

A déli kapu arról lett híres és népszerű, hogy itt tűzték ki különböző halálra ítélt árulók fejét. Az első nem volt más, mint a Rettenthetetlen, azaz William Wallace, aki 1305-ben jutott erre a sorsra. Morus Tamás, Guy Fawkes és Oliver Cromwell is itt végezték.



1722-ben a lordmajor (mai ismertebb nevén: polgármester) a rengeteg dugó miatt elrendelte, hogy a forgalom két irányban haladjon a hídon. Ezzel egyúttal megszületett az a rendszer, amit az autók is használnak a közutakon. A hídon mindig az út bal oldalán kell(ett) haladni, amit ugye később a legtöbb országban megcserélték, de Angliában máig megmaradt ez a rendszer.

1758 és 1762 között minden lakóépületet és boltot lebontottak a hídon, valamint a középső boltíveket egyesítették a jobb hajózhatóság miatt. Ugyanakkor már mindenki tudta, hogy a híd még így is alkalmatlan az egyre növekedő forgalom kiszolgálására akár a vízen a hajók számára, akár az átkelésre. Többen adtak be tervet a hídra, de a nyertes végül egy 5 boltíves változat lett, John Rennie tervei alapján. 1824-ben kezdődött el a munka az új kőhídon és 1831-re készült el. A régi híd idáig még még működött, de az új híd elkészülte után lebontották. A híd rendkívüli forgalmat bonyolított le, óránként 8000 gyalogos és 900 jármű haladt át rajta a századforduló környékén. Sajnálatos módon azonban felfedezték, hogy a híd süllyed nyolcévente 2,5 centimétert. Új híd építésére volt ismételten szükség, de a régi, viktoriánus híd tovább élhetett. Hogyan? Eladták! Egy amerikai vállalkozó vásárolta meg, majdnem két és fél millió dollárért, és újból felépítette 1971-ben azt Lake Havasu City-ben, Arizonában.

A mai London Bridge 1973-ban épült, természetesen II. Erzsébet nyitotta meg. Egyelőre nem futott be akkora karriert, mint elődei, de ki tudja, mi vár még rá...

A valahai London Bridge új helyén, Lake Havasu City-ben

 Érdekességek:

• A középkori hídon volt megtalálható a Nonsuch House, ami a világ első előre elkészített épülete (darabjait tehát előre, külön elkészítették, és a hídon már csak összeszerelni kellett).
• 1750-től egyre több révész is dolgozott a híd környékén, mivel egyre nehezebb volt az átkelés magán a hídon. 
• Szintén 1750-ig tartott a híd egyeduralkodása, ezelőtt Londonban nem létezett más híd a Temze folyó felett.
• Két felvonóhíd segítette a hajók átkelését a hídon.
• A révészeknek különösen nehéz dolguk volt a híd mentén átkelni. A már említett szabálytalan és a víz folyását kiszámíthatatlanul megtörő szerkezet mellet még bonyolultabb lett a hajózás, amikor a vízikerekeket is üzembe helyezték. Ez gát-effektust váltott ki, azaz az egyik oldalán a víz magasabban állt, mint a másik oldalán. A fulladás gyakori volt.
• Az 1212-es tűzvész közel 3000 áldozatot szedett a hídon.
• Legalább négy alkalommal omlott le a híd egy-egy része. A fagy okozta az egyik omlást.
• A híres angol gyerekdal, a "London Bridge is Falling Down" eredete vitatott, de az egyik változat szerint az egyre rosszabb állapotban lévő híd rekonstrukciójának érdekében vált híressé. Állítólag I. Edward feleségének, Eleonórának szólt a gúnyos mondóka, aki sajnálta a pénzt a híd felújítására.